2013. szeptember 27., péntek

Prológus

Sziasztok! Ismételten belekezdtem egy blogba és remélem, hogy tetszeni fog, majd mindenkinek mint a történet, mint a prológus, bár szerintem nem sok minden derül ki belőle, azokat inkább a  további fejezetekbe hagyom, most csak a legkisebb információt próbáltam átadni, de mégis elérni azt, hogy felkeltsem a figyelmeteket. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást ! ♥♥
Óvatosan és a lehető legkisebb zajt csapva pislogtam ki a hatalmas villa előtti bokorból, hogy felmérjem a terepet. A házat, ahova nekem és az engem kísérő két társamnak be kell törnünk , két  ember őrizte , előttük pedig vadászkutya üldögélt.  Ha még a két pasit el is tudnánk intézni a kutyákkal nehezebb dolgunk lenne, az altatókat, pedig nem szerettem volna felhasználni. Az összes lehetőséget alaposan átgondoltam, mire megtaláltam a tökéletes helyet.
Hátra pillantva a kiszemelt részre mutattam, majd a földön kúszva elindultunk. Az egész testemben éreztem a  lebukás félelmét, mert hiába takar minket nagyra nőt bokrok és fák, a kutyák még így is észre vehettek minket akármelyik pillanatban. A nagy falat elérve felálltam és megvártam amíg  ők összekapaszkodva bakot tartottak nekem  így felugrottam a széles kerítés tetejére. A kezemet lenyújtva húztam fel Ciarat, majd közös erővel Austin is felkerült . Austin , a mi zsenink hatástalanította a kamerákat, amíg én a menekülő útvonalat terveztem.
-Menjetek! - szólalt meg a fiú dörmögő hangja , majd Ciarával a hátsó ajtó felé mentünk, reménykedve hogy azt nem őrzik, de ez soha nem jön be, így a meglepetés erejét felhasználva kiugrottunk a ház sarkáról és megragadtunk egy-egy embert. A zsebemből kihalásztam egy fegyvert, de nem lőttem le, inkább megfordítottam a kezemben és eltörtem az orrát, majd gyomron vágtam , mire végre lehajolt, így képes voltam annyira fejbe ütni, hogy elájuljon.Velem egy időben végzett a barátnőm is, és a lábunkat felemelve berúgtuk az ajtót, majd ketté válva felszaladtunk a hosszú lépcsőn . A korábban megkapott ház alaprajza alapján én a dolgozó szoba felé haladtam, míg ő a hálóba.  Út közben bujdosva haladtam, nehogy észre vegyenek, és kapkodva nyitottam ki a barna fa ajtót, ami mögött egy takaros fehér szoba volt középen pedig egy író asztallal. Magamra zárva az ajtót rögtön oda mentem és a fiókokat kitépve kerestem az eladási papírt, amin a címek ,az eladott termék neve és mennyisége található, de azok közt semmit nem találtam. Lehajolva végignéztem a bútor lap alján, hátra fel van ragasztva, de az teljesen tiszta volt. Kapkodva mentem a fal melletti növényhez,de ott sem volt semmi, majd a fehér szőnyeget emeltem fel, de csak egy-két porszem bujdosott alatta. Kétségbe esve néztem körbe, majd aprót nevettem  megkönnyebbülésemben, amikor megakadt a szemem az oda nem illó  képen. Miért nem itt kezdtem először? -tettem fel magamnak a kérdést és félretolva a képet megláttam a kis széfet.
-Azt hiszem megvan, gyertek erre és fedezzetek.-szóltam bele a mikrofonomba , majd  előszedtem a táskámban lévő kis bombaszerű szerkezetet, ami felrobbantja a zárat. Beállítottam rajta az időt 5 másodpercre, és fedezékbe bújtam, amíg az végzi a dolgát. Hatalmas robajszerű hang töltötte el a házat , majd hirtelen megint minden nyugodt lett volna, ha az őrök nem kezdenek el erre futni. Nem aggódtam, mert tudtam, hogy körülöttem van a két csapat társam, így  a széf minden darabját beleszórtam a fekete hátizsákba, majd összekötve a száját visszadobtam a hátamra és csatlakoztam a kint folyó küzdelemhez.
 Egy ütést kaptam a hasamba, de már annyira megszokott érzés volt, hogy össze se görnyedtem, inkább a könyökömmel adtam vissza a férfi gyenge pontjára célozva. A hátam mögött két kéz nyúlt előre, a férfi vaskos virsliujjai pedig  a torkomra fonódott. Én hátra nyúlva megragadtam a felkarját és a fejem fölött előre dobtam , bár , hogy könnyítsek a helyzetemen inkább a hátamon gurítottam végig, de ő megkapaszkodott  a ruhámban, így én is estem vele együtt , ami ahhoz vezetett, hogy a földön folytattuk tovább. Éreztem, ahogy a szám felreped és vér tölti el a számat, így egy nem nőies tettel, de kiköptem azt, majd a férfira mászva ökölbe szorított kézzel ütöttem. Mindent úgy csináltam, ahogy azt a nap 22 órájában tanultam,  és ahogy elvárható egy vezetőtől.
-Menekülés!-szóltam amikor elintéztem az ipsét . Mivel a lépcső felől egyre több fekete ruhás jött föl, ezért az előszobai ablakot választottam kijutási lehetőségként. A futás közben megragadott tárggyal kitörtem az ablakot és kimásztam a párkányra, megvárva, hogy ők is így tegyenek. Austin előhalászott egy szigonyt és a fa ága felé célzott, majd mi lányok belé kapaszkodva zuhantunk le. Bár  az a gyenge ág nem, bírt el mindhármunkat, de így is kisebbet zuhantunk, mintha onnan ugrottunk volna le. Én a vállamra érkeztem, amibe erős fájdalom keletkezett, de nem törődve vele, felpattantam és bevárva egymást másztunk át a kerítésen , majd minél gyorsabban futottunk végig a sötét utcán. A fejünket takaró sí maszkot csak később a belváros előtt vettük le és az arcomat rögtön megcsapta az esti csípős  idő. A fekete kocsi ott parkolt, ahol hagytuk, és egy karcolás se volt az oldalán szerencsére, ráadásul az üldözőinket már le is ráztuk, így nyugodtan ültünk be.
-Nem megmondtam, hogy megcsináljuk? - fordult felém a szélesen vigyorgó Austin. Sötét szemébe lógó haja szorosan tapadt a homlokához és a halántékán izzadság cseppek gyöngyöződnek. Az orrából már csak kicsit szivárgott a vér, de ő csak a siker élményre fókuszált, ahogy Ciara is. Ilyen az igazi kém nem olyan , mint én.-gondoltam magamban
-Dean-hez? - indította el a kocsit Ciara, de előtte még tökéletesre igazította a külsejét.
-Deanhez.-bólintottam és az anyós ülésre pillantottam, ahonnan hiányzott a csapat negyedik tagja...bár nem csak az ottani hely volt üres...
Mivel későre járt, alig volt forgalom, így röpke negyed óra alatt megérkeztünk a főnökünk kertvárosi házához . Itt az idilli szomszédi jó viszony volt jellemző és aki ismerte őt az kedves, jólelkű kis könyvtáros Deannek hiszi..bár ez azért leehetett mert még soha nem jártak a házában, ami tele volta  mindenféle gépezetekkel, és fegyverekkel plusz a feladathoz szűkséges adatok papírjaival.
A  kilincset lenyomva léptem be a házba és rögtön a felső emeletre mentünk, ahol két kopogás után be is nyitottam a fehér ajtón. A szemem a nekem háttal ülő kócos hajzuhatagra tévedt, de a kíváncsiságomat eltakarva magabiztosan sétáltam előre, mert ilyen egy kém.
-Megvan?- mosolyodott el Dean a gurulós székében ülve.
-Profik vagyunk , nem?- nevetett fel Austin és helyet foglalt a kanapén, a szőke lány mellett. Bár a profi kifejezés egy kicsit túlzás volt, de büszke voltam rájuk.
-Másra számítottál?- húztam fel a szemöldökömet, miközben öntelt mosolyra húztam a számat és az asztalra helyeztem a zsákot. Egy röpke pillanatra a fiúra néztem aki szintén engem vizsgált. Az arca enyhén borostás volt és a korábban kócosnak tűnő haja helyett, inkább tökéletesen belőtt frizurát láttam. A szemet egyértelműen az ő barna szeme vonzotta, mire az ajkai felkunkorodtak.
-Helló, Kyle vagyok.- mosolygott rám. Én csak biccentettem felé és vissza fordultam a főnökömhöz.
-Jackkel minden rendben?-tudakoltam halkan, mire ő biccentett, bár semmi kémes dolgot nem akartam kérdezni a fiú miatt, de ez érdekelt.
-Mehetünk?- fordultam a csapat társaimhoz.
-Fay!- szólalt meg Dean.-Lenne még valami. A  most megüresedett helyre be szeretnék tenni valakit. Gyerekek, hadd mutassam be a fiamat Kyle Larrish-t.- állt fel a fiú felé mutatva, akiről csak úgy áradt az elégedettség. Kyle végignézett mindannyiunkon majd a szeme újra rajtam állapodott meg.
-A fiad?- szólalt meg először Ciara -Elég jóképű.- mosolyodott el , majd rögvest üdvözölte és biztosította , hogy körbe vezeti majd a csapatunk házában.  A legtöbb csapat ugyanis együtt lakik, ezzel is biztosítva a köztünk lévő összhangot.
-Mennyi tapasztalatod van? - zökkentettem ki a srácot a Ciarával való szemezgetésből.
-Nincs igazából tapasztalatom.-dőlt hátra az asztalnak zsebre dugott kézzel.
-Nincs tapasztalatod..? -kérdeztem vissza döbbenten, kissé felháborodott hangnemmel. - Dean akkor mégis mit csináljunk vele? Nekünk 4 átkozott évig kellett tanulnunk az alapokat és még most is azt tesszük, hiába a bevetések, őt pedig mindenféle tapasztalat nélkül beteszed? Én vagyok a csapat vezetője és egy olyan fiút, aki mit sem tud semmiről, nem lehet irányítani!
-Ki mondta , hogy irányítani kell engem, Fay?! .-emelte ki a nevemet , majd visszaköltözött az arcára az a mosolya, amivel először köszönt, nekem pedig nem is kellett több, máris megutáltatta magát velem a beképzelt stílusával.
-Mindenkit irányítani kell , Kyle.- húztam el én is a nevét.- Dean..nem teheted..- néztem fel az aggódó tekintetű férfira, akin látszott, hogy tökéletesen megérti a néző pontjaimat.
-Nem tudok mit csinálni, Kyle te leszel az ötödik tag, ti-mutatott ránk- és Jack meg majd kiképzitek, de a közeli harcban jó a srác, mert járt pár küzdő sportra. - közölte pár perc néma csönd után.
-A melletted lévő szobát szeretném, Fay.- mosolygott rám mézédesen, majd felkapott egy bőröndöt és kikerülve engem kisétált az ajtón.

4 megjegyzés:

  1. OMG!!!!!!!!!!! Ez valami fantasztikus lett!! Imádtam ahogy leírtad azt a részt, hogy betörnek! Remélem még rengeteg ilyen rész lett. És a vége ^-^ Na már most bajban vagyok.. Nem tudok dönteni.. Itt van 3 fiú.. Itt Kyle aki WoW.. Már most odáig meg vissza vagyok érte, aztán Austin, aki Logan Lerman így már alapból közel áll a szívemhez és Jack.. Ő még benne se volt, de szintén imádom.:DDD Fogalmam sincs hogy miért.:DD Na mindegy, ismersz nem vagyok egészen százas.:DDD
    A lényeg hogy imádtam a fejezetet és siess a következővel, mert már jelentkeztek az elvonási tünetek.:DD^^ <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A terveim szerint, igen sok ilyen és hasonló rész lesz és nagyon nagyon szépen köszönöm *.* :) sietek a kövivel :)♥♥♥♥

      Törlés
  2. Hallod, én kicsinállak, ha talizunk. Hogy képzelted, pont itt abbahagyni? Mégis milyen kezdés ez?
    Na jó most kidühöngtem magam :D ♥ Imádtam az egészet és Kyle már most az egyik kedvencem. Megértem Fay aggodalmait, mert egy semmire sem jó embert nem lehet irányítani. Aztán a betörős rész is nagyon tetszett, bár remélem Jack nem csak említés lesz a töridben. Amúgy rendkívül örülök, hogy újra KÉMES blogot írsz. A másikkal sem van gondom, de ez a téma közelebb áll hozzád. Remélem minden jól fog a legvégén kisülni, deaz még nagyon messze van.....remélem.
    NAGYON SIESS!!!!!!!!!!!!!!! A KÖVIVEL :D ♥
    UI.: már nagyon várom a folytatást, úgyhogy elvonási tüneteim lesznek, míg nem lesz új. Remélem tisztában vagy a törid következményeivel, ha így fogod befejezni :DDDDDDDDDDDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj akkor inkább bujdosni fogok, ha ki szeretnél csinálni.. :DD
      Nagyon szépen köszönöm, és nem nem csak említése lesz a történetben, hamarosan ő is megjelenik majd :D Én is örülök, hogy elkezdtem írni és hát látom ismersz bár ez kétséges sem volt.. igen a kémes blog valóban közelebb áll hozzám..:)
      NAGYON SIETEK A KÖVIVEL!! :DD ♥♥♥♥♥♥ még szép hogy tisztában vagyok vele :$

      Törlés