2013. október 28., hétfő

3.fejezet



 Sziasztok! Mint látjátok meghoztam a fejezetet és bár nem vagyok megelégedve vele, sőt tartok a véleményetektől, de azért reménykedek, hogy tetszeni fog nektek! Jó olvasást! ♥♥
A fejemet felé kaptam és a tekintetemet az övébe fúrtam. Az arca semmit nem árult el, mert szoborszerűen meredt rám, majd elkapta a szemét és a figyelmét inkább a másik oldalra helyezte, de még az utolsó pillanatban rájöttem valamire.
-Maradjon velünk.-jelentettem ki határozottan, amivel mindenkinek meglepetést okoztam.Talán megfogom bánni , hogy ezt a mondatot mondtam ki, de perpillanat olyannyira biztos voltam valamiben, hogy képtelen lettem volna elküldeni.
 A székemet hátra toltam, majd felálltam és  nem törődtem a folyamatosan szúró fájdalmakkal az ajtóhoz sétáltam, várva , hogy a  többiek kövessenek. Ezúttal Kyle pont előttem állt meg és értetlenkedve nézett rám. Vártam, hogy megszólaljon, de semmit nem mondott vagy kérdezett, csak kíváncsian figyelt.
-Mehetünk? -állt meg Jack és a felém eső kezét a derekamra fektette Kyle-ra pedig egy dühös pillantást vetett , majd kinyitotta nekem az ajtót és intett a székében ülő főnökünknek.
A kocsiban senki nem kérdezett semmit, csak bámultak kifele az ablakon , úgy ahogy én is. Bár a csillagokat már nem lehetett látni  így csak a feketeségbe bámultam, és talán a sötét hatására,  vagy  a fájdalom csillapító fájdalom csillapító álmosító hatására, de majdnem elaludtam, amikor megérkeztünk a mi kis eldugott házunkhoz.
-Kis híján  meghaltál miatta.Miért adtál neki egy újabb esélyt? Azt hittem utálod.  -nézett rám vádlón és egyben számonkérőn Jack mikor egy kicsit lemaradtunk .A szemei még mindig szikrázott.
-Megláttam magamat benne.-feleltem halkan és egy óvatos fél mosolyt erőltettem a számra remélve, hogy viszonozza azt.- Talán hibázott, de neki is kell egy otthon. Rajtunk kívül senkije sincs és egy kicsit túlzol. Közelében sem voltam a halálhoz. Csupán egy kicsit bezúzódott a fejem és szereztem pár foltot. -mondtam legyintve, mire még idegesebb lett.
-Nem, nincs benne semmi olyan, mint te. Te sosem voltál olyan mint ő. -mutatott az ajtóra, mert idő közben mindenki bement, de nem érdekelt. Csak Jack mérges arcát néztem és a hirtelen meglepetésről egy pillanatig megfagyott bennem az összes szó, majd én is támadni kezdtem. 
- Olyan voltam, amíg nem segítettél! Volt családom, de eldobtam magamtól . Nem maradt senkim  akkor, amíg meg nem jelentél. Én miért ne segíthetnék neki?! -mutattam magamra és mivel utáltam vele veszekedni könnyek égették a szememet. Fáradt voltam és csak azt szerettem volna, hogy átöleljen , megnyugtasson és azt mondja, hogy helyesen cselekedtem, de ő teljesen az ellenkezőjét teszi.
-Ez más. Ő magának kereste a bajt! Nem figyelt arra amit tennie kellett volna , figyelmetlen volt. Itt komoly dologról van szó, mert egy élettel játszott ráadásul a tiéddel.-Mondta ki az átgondolatlan szavakat, mire megfagytam. Amint a szavai elhagytak a száját talán ő is rádöbbent, de már mindegy volt.
-Mert én nem azzal játszottam? Ő csak egy embert sodort bajba, de én 4 éve az egész családomat. Most akkor mond meg, mennyivel különbözök tőle? -nyugodtam le és választ várva széttártam a karomat, majd mivel csak nézett sarkon fordultam és bementem a házba. A lépcsőfokokat kettesével szeltem fel és nem figyeltem oda, ezért beleütköztem Kyle-ba.Nem akartam az arcára nézni így lefele bámulva próbáltam meg kikerülni, de  ő gyengéden a kezem után nyúlt.
- Talán kicsit túl nagy volt a fejedre az ütés és ez miatt adsz egy új esélyt, de kösz.- mondta még mindig hátráltatva engem.
-Csak egy dolgot kérek. Ne adj okot arra, hogy meggondoljam magam és rájöjjek , hogy hibát követtem el, jó?- néztem fel mosolyogva , mire fél mosolyt varázsolt az arcára.
-Megpróbálok a kedvedben járni majd. - hajolt meg egy kissé.
-Még valami..-jutott eszembe. - Hol voltál?-kértem számon és erősen küzdöttem, hogy a könnyeim nehogy kitörjenek.
-Egy régi barátommal.-vont vállat és merő bátorsággal nézett szemembe.
-Kyle-sóhajtottam.-Le kell zárnod a régi életedet. Mostantól az már nincs.-mondtam és próbáltam egy kis kedvességet belecsempészni a hangomba, mivel pontosan tudtam ez mekkora veszteséggel jár.
-Nem fogom. Ő az egyetlen akiben megbízok és nem fogom csakúgy eldobni ez miatt.-mutatott körbe.- Vagy azért mert te kéred. Biztos vagyok benne, hogy ti sem dobtátok el az összes dolgot.-felelte , az arcomon pedig fájdalmas mosoly jelent meg.
-Óriásit tévedsz.-ráztam meg a fejem és már nem tudtam visszatartani a könnyeimet. -A családom és az összes barátom halottnak hisz.-mondtam  a szemébe nézve , magam sem tudom miért. Ő kissé meglepődve nézett. A keze  az arcom felé nyúlt, hogy az első kibuggyanó könnyemet letörölje, de elhúzódtam és kibújtam a karja alatt.
-Felejtsd el!.- ráztam meg a fejem ezzel megpróbáltam visszaszívni a kimondott szavakat, majd  a szobámba menekültem és mivel láttam, hogy utánam indult fordítottam volna egyet a kulcson, csakhogy túl későn,mert benyitott . Sajnos én nem voltam elég torlasznak, ugyanis sikerült annyira kinyitnia az ajtót, hogy beférjen a kis résen.
-Hagyj egyedül! -mondtam sírva a fagyos arcába és az ágyamra vetettem magam, remélve, hogy kimegy. Oldalasan feküdtem rá és a kispárnámat átölelve becsuktam a szememet. Mély lélegzeteket vettem, hátha így sikerül hamarabb lenyugodnom, de a szemem előtt folyamatosan azok a dolgok futottak el, amiket 4 éve megtettem. A sok hiba amit elkövettem és ami miatt el kellett hagynom a családomat  .Most már senkim nincs. Jack nem gondolta végig ezeket, de ő is tudja , hogy én sokkal súlyosabb dolgokat követtem el , mint a pontatlanság . Bár azzal még ő se volt tisztában , hogy minden nap lelki ismeret furdalásom van. Hogy minden nap szenvedek ez miatt, viszont ezekhez már hozzászoktam, most azonban mégis jobban fáj mint eddig. Az egész fájdalom és üresség belülről emészt fel minden egyes átkozott napon , de egészen eddig visszatartottam. Most képtelen voltam rá. Urrá lett rajtam a veszteség.
Az ágy mögöttem besüppedt , mire kinyitottam a szemem , de nem fordultam meg.Egy ideig csak bámulhatott, majd apró sóhajtást halottam és  tenyerével felém közelített .Egy rövidke pillanatig  tétovázott, majd mégis végigsimított a karomon, a tenyeremnél azonban megállt. Megszerette volna fogni, de én arrébb húztam.
-Nem szeretnék beszélgetni.-jelentettem ki makacsul és határozott szerettem volna lenni, de a szipogásom ezt tönkretette. Ő felkönyökölt és egy gyors mozdulattal megfordított, az arcomból pedig kisöpörte a hajamat, hogy bele tudjon nézni a könnyektől csillogó szemebe. Gyengéd mosoly volt az arcán és idegesített, hogy kedves velem, mert nem érdemelném meg, ezért  visszafordultam és a fejemet a párnámba temettem, hogy ne lásson így ; gyengén és sebezhetően.  Nekünk kémeknek sohasem szabad kimutatnunk a fájdalmainkat, és érzéseinket, mert  ezektől sebezhetőek vagyunk, ezekkel tudnak a legjobban sarokba szorítani minket. 
-Akkor nem kell beszélned. -mondta egy kis idő után , majd  lefeküdt újra átkarolva engem és nyugtatólag simogatott.A légzésem lassan kezdett normálissá válni és az egész porcikám arra koncentrált, hogy akit teljes szívből utálok és ki nem állhatom, pont ő, fekszik mögöttem majdnem hogy csak teljesen összesimulva velem és a belőle ki nem nézett gyengédséggel simogat nyugtatólag.
Nem sok időbe telt amikorra sikerült teljesen lenyugodnom és felé fordulnom. A mozdulatomra felpattantak a szemei és bár sötét volt, de tökéletesen ki tudtam venni az egész arcát. A barna, ragyogó szemei fürkészve kutatták az ennyimét, ami minden bizonnyal még piros volt a sírástól. Fájt rá gondolnom és bevallanom, de egészen helyes volt és zavartan éreztem magam, hogy én így nézek ki most. Ráadásul szégyeltem magam, hogy összetörni látott.
-Jól vagy? - kérdezett meg.
-Persze.
-Mi volt a baj?- érdeklődött kissé bátrabban , mint az előbb.
-Sok hibát követtem el. -feleltem félénken egy  szónál megakadva.
-Nem fogod elmondani ,ugye?-kérdezte vagy inkább állapította meg egy rövidke félmosollyal miden esetre felültem és összekulcsoltam a kezemet a lábam körül. A fejemet nemlegesen megráztam.
-Akkor most már, hogy rendben vagy én..megyek is.- állt fel és az ajtóra mutatott.-Persze csak egy szavadba kerül, hogy itt aludjak.-fordult felém amikor lenyomta a kilincset és alig észrevehető mosollyal várta a válaszomat.
-Előbb halok meg, minthogy kimondjam .-feleltem és a mosolya rám is átragadt. De csak futólag.
-Jó éjt Fay.- vigyorgott rám és a folyosóról beszűrődő lámpafény megvilágította a fél arcát. Válaszolni nem is volt időm , mert ő már becsukta az ajtót, amikor kinyitottam volna a számat, ezért inkább csak előkerestem a pizsamámat és lemostam magamról a koszt , majd bedőltem a meleg ágyba és várnom se kellett, elnyomott az álom.

A kintről beszűrődő napsugarak bántották a szememet, és akárhogy fordultam már nem tudtam visszaaludni, ezért felültem. Bár a kezemet rögtön a fejemhez, majd a bordámhoz kaptam , mert a hirtelen mozdulattól belenyilallt az éles fájdalom.  A szekrényemhez csoszogva kiválasztottam egy őszi ruhát és fél szemmel az órát néztem, ami negyed 11-et mutatott, így már reggelizni nem volt értelme, de egy pohár kávéért azért kimentem. Az öltözködés közben rájöttem, hogy szánalmasan viselkedtem tegnap este és, hogy nem fogok többet szenvedni. Beszélek Jackkel és Kylal is. Ciarával elmegyek valamerre és egy napra kikapcsolok mindent és boldog leszek , ahogy az ezt követő időkben is.Többé nem fogok szenvedni .
-Jó reggelt.-léptem be a nappaliba mosolyogva. Ciara szokás szerint divat újságot bújt mellette pedig Jack nézett tévét.  Az asztalnál Kyle és Austin nézett a laptopon valami videót és mind a ketten folyamatosan nevettek. A konyhában töltöttem magamnak tejeskávét , majd leültem az asztalhoz megnézni, hogy milyen videón nevetnek annyit, de a szememmel csak Jack-et néztem, aki hasonlóképp tett. Azonban amikor  fel akartam állni, csak gúnyosan rámosolygott, majd megrázta a fejét és a tévét figyelte, erre  Ciara is felpillantott az újságból és kérdőn nézett rám. A vállamat csak megráztam mintha nem érdekelne az egész, és a laptop képernyőjére néztem volna, csakhogy a tekintetem megakadt Austin öltözékén, mire akaratlanul is mosolyra görbült a szám, annyira nem illett a fiúhoz a ruhák.
-Mi az rajtad? -húztam össze a szemem, ő pedig rám nézett és mivel most középpontban lehetett ezért felállt. Gondolom örült, hogy valaki rákérdezett, így boldogan kezdett el magyarázni.
-Ugye mindenkinek van egyfajta egyénisége. Ami jellemző rá és amivel kitűnik a tömegből. -mondta teljes komolysággal a nagy pólóban és a lelógó gatyában . A nyakában valami hosszú medál lógott amit minden bizonnyal Ciara szekrényéből szerzett. - Gondoltam én is megkeresem önmagam.  Nem akarok beleolvadni a tömegbe, ragyogni akarok. Azt akarom, hogy felfigyeljenek rám .-mutatott magára.- Én csak keresem önmagam és most azt hiszem megtaláltam. -bólogatott.
-Szerintem egy kicsit tévedtél. Mivel kém vagy alapból kitűnsz a tömegből .-mondta Jack, de nem volt túl meggyőző az elveszett srác számára.
-Austin,  te minden héten másba leszel szerelmes. Romantikus alkat vagy és jó a stílusod, legalábbis eddig az volt.Hidd el, hogy kitűnsz a sok ember közül. E nélkül is egy kész egyéniség vagy.-utaltam a ruhájára és mellékesen arra, hogy elég jó sofőr , kiválóan ért a számítógépes dolgokhoz és a hekeléshez,  a humora is jó, ráadásul csodás barát.
-Ha ez segít én bárhol megismerlek és nem tévesztelek össze a többiekkel.- rázta meg a vállát Ciara és visszatért az újságához, bár azért felpillantott még egyszer a srácra , mire halványan ő is elmosolyodott.
-Nem értetek meg engem. -rázta meg a fejét szomorúan és leült a székére, miközben alaposan végignézett magán .
-A csajok buknak a motoros srácokra meg a sportolókra. Legalábbis általánosságban.- rázta meg a vállát Kyle, mire Austin rá kapta a tekintetét és reménykedően nézett rá.
-Komolyan mondod? -kérdezett vissza, mire a fiú összehúzott szemöldökkel ránézett Austinra, aki ezt igennek vette, így kiment a szobájába , hogy kipróbálja ,megtalálja -e önmagát a sportban vagy a motrozós srác szerepében.
-Nem kellett volna adnod a lovat alá. -ráztam meg a fejem és kortyoltam egyet a kávémból. Ő ezt csak egy fél mosollyal reagálta le, majd rákattintott egy újabb videóra.Megszerettem volna köszönni a tegnap estét , mert jól esett, hogy mellettem volt, de inkább későbbre halasztottam és egy másik dolgot szerettem volna elintézni.
-Beszélhetünk?- léptem Jack elé ezzel kitakarva a tévét.
-Nem érek rá.-felelte.- Kimennél a tévé elől? -húzta fel a szemöldökét én pedig úgy éreztem , mintha egy vödör  meleg vízzel forráztak volna le.
-Már útban sem vagyok.-mondtam és kimentem a szobából.
-Mi miatt akadt ki? -jött Ciara utánam kíváncsian. Úgy látszik az a téma, hogy összevesztem a legjobb barátommal sokkal izgalmasabb, mint az újságban szereplő pletykák.
-Mert adtam még egy esélyt Kyle-nak.  Tudtommal tegnap előtt még kedvelte.-fújtattam
-Milyen édes.- húzta széles mosolyra a száját ezzel kivillantva a tökéletes fogait. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon és várta a reakciómat vagy csak ábrándozott.
-Miért lenne ez édes? Haragszik rám!
-Jaj, nem érted!-ült fel rögtön és magyarázni kezdett, közben a kezével össze vissza hadonászott .- Jack félt téged. Eddig bízott Kyle-ban, de most hogy nem teljesített, már azt hiszi többet nem is fog. Jack minden áron meg akar védeni téged és Kyle-ra most inkább bombaként néz, minthogy egy védőfalra.Meg talán féltékeny is.-mondta bujkáló mosollyal.
-Ez hülyeség.- mondtam ki , mikor átgondoltam a dolgokat.
-Az is lehet, végül is az én fejemből pattant ki, minden esetre ki fogtok békülni. Az biztos, hogy ő csak azt szeretné ha te boldog vagy.
-Akkor elmehet a szemészetre, ha nem veszi észre, hogy most miatta idegeskedek .
-Majd észhez térítem.-kacsintott rám- Mit szolnál ha bemennénk a városba? Elfogyott a szempillaspirálom .- dőlt hátra. Bár Ciara olyan lány volt, aki hogyha semmit nem is sportolna tökéletes alakja maradna volna és smink nélkül is olyan hatást ért el, hogyha belép valahova minden szem rá ragad mégsem elégszik meg ennyivel.
-Tökéletes ötletnek találom. Őszintén szólva terveztem is, hogy elmegyünk kikapcsolódni. -dőltem mellé, mire hirtelen felkönyökölt és a tenyerét a homlokomra tette.
-Úristen! Mi történt veled? Itt mered hagyni a házat és a munkát? Ki mersz kapcsolódni?! -dramatizálta, mire nevetve lesöpörtem a kezét.-Csak vicceltem. -mondta , majd bement a saját szobájába, hogy átöltözhessen és fél órán belül már a pasikat kibeszélve haladtunk a forgalmas utcán egyik kedvenc boltjából a másikba és pihenőt tartva beültünk egy kávézóba is. Bár én nem vagyok túl csajos, illetve bátor típus , azonban ha Ciarával vagyok mégis megmerek venni magamnak( az ő rábeszélésével) egy egy merészebb felsőt és ezeken a csajos napokon belőlem is egy csacsogó tini lesz.Ilyenkor sikerül elfelednem, hogy nekünk komolyabb kötelezettségeink is vannak mint a vásárlás, és cuki fiúkeresés. 

-Utálok veled vásárolni! - Léptem be az ajtón és a nehéz szatyrokat a földre dobtam. 
-Nem utálsz. Sőt kifejezetten szeretsz , mert velem legalább minden boltot bejársz.- jött be utánam és  ő is a földre helyezte a szatyrait, amíg levette a magassarkúját és masszírozni kezdte a talpát a földre ülve.
-Jack!-szólítottam meg  a fiút, amikor észrevettem, hogy pont kikerült engem. -Ezt neked vettem. -kerestem ki a pulóvert és felé nyújtottam. Ő  sóhajtva nézett a felsőre, majd rám végül pedig egy erőltetett mosoly kíséretében kivette a felsőt a kezemből .
-Kösz.-szűrte a fogai közt , majd felment a lépcsőn.
-És még rám szoktad azt mondani , hogy bunkó vagyok.-jött ki Kyle, majd az ajtófélfának dőlve pillantott az előbb elszáguldó fiúra.-Beszéljek vele?-nézett rám hatalmas mosollyal .
-Majd én megteszem.-ráztam meg a fejem és utána indultam.
-Nekem mit vettél?-túrt bele a szatyraimba Kyle, majd kivett egy leárazott kivágott felsőt és elismerően nézett végig rajta. -Nem hittem volna , hogy ilyet is hordasz.Esetleg nem tartasz nekem bemutatót , hogy hogy áll?
-Tedd vissza, vagy kinyírlak .-néztem vissza szikrázó szemekkel és " mi lányok tartsunk össze" alapon Ciara kivette a kezéből a ruhadarabot , majd az én zacskóimat is megfogva a nappaliba indult.
Az ajtaja előtt megálltam és kettöt kopogtam a biztonság kedvééért, majd mikor csak a zenét halottam benyitottam, de az ajtaja zárva volt.
-Engedjél be! Tudom, hogy bent vagy!- mondtam és ismét dörömbölni kezdtem az ajtaján. -Annyira gyerekes vagy! Tudod mit? Nem megyek el! Itt fogok maradni amíg ki nem jössz vagy be nem engedsz, mert akkor is megfogsz hallgatni , érted?!  -kiabáltam túl a hangos zenét, ami bentről szűrődött ki, majd lecsúsztam a földre.-Idióta-mormogtam magam elé.
-Aha, és még én vagyok a gyerekes. -jött ki a fürdőből Jack. A melegítő a csípőjén lógott és nem vitt felsőt, ezért megakadt a felsőtestén a szemem. A felsőteste a sok éves munka miatt kelőképp ki volt dolgozva, de nem túlságosan. A hasán halványan látszódnak a kockás izmok és a V-vonala ragadta meg a szememet, majd mikor észbe kaptam, hogy olyan mint ha a bátyám lenne az arcára erőltettem a tekintetemet ami túlságosan is nehéz volt.
-Nem férek el.- állt meg előttem és várakozva nézett, hogy felálljak.
-Miért vagy ilyen bunkó? - álltam fel és hagytam, hogy kinyissa az ajtót, majd rögtön utána mentem, mielött előttem becsapná azt.
-Nem vagyok bunkó , csak közömbös.- rázta meg a vállát és az ágyról felkapott egy tál popcornt, majd beindított egy filmet a gépen . Idegesen mentem a laptopjához, majd lecsuktam a tetejét, hogy csak rám figyeljen.
- Mit tettem? Ezt  az egyet mondd meg, mert nem értem miért vagy ilyen. -ültem le vele szembe és próbáltam a szem kontaktust tartani, de nem sikerült, mert folyamatosan elkapta a fejét.
-Semmit nem tettél. Most jobb, hogy tudod?-kérdezte és a szájába dobott egy maroknyi kukoricát.
-Azt hittem többet ér a barátságunk , mint egy kis semmiség. -ráztam meg a fejem , mire ő csak megrázta az egyik vállát és meg egy adag kukoricát dobott a szájába.
-Befejezted? Mert lenne egy kis dolgom , ahova te nem hiányzol. -húzta fel a szemöldökét, mire megsemmisülve néztem a szavait hallva,ami ma már nem elsőnek történik meg.
-Hát persze.-álltam fel és az ajtó felé igyekeztem, majd visszafordúltam és a tálját a fejére borítottam.
-Most már kész vagyok! -mondtam kicsit boldogabban és kiléptem az ajtaján. Még halottam ahogy felröhög és utánam kiabál, hogy gyerekes vagyok. 
-Soha nem bocsájtok meg neki. Elegem van belőle. - ráztam meg a fejemet Ciarának ,aki szomorúan pislogott rám és a földre dobott egy ruhát, majd megindult felém, hogy átöleljen.
-Juj , de haragos a cica. Karmolni is fogsz? -kérdezte telefonjából felpillantva Kyle
-Még egyszer így szólítasz még a szemedet is kikaparom.-fenyegettem meg
-Na lássuk cicuskám. -kuncogott mire felé indultam kitombolni a dühömet, de egy krákogás a másik oldalból megállított.
-Árad a szeretet, de kérlek akkor szeressétek egymást ha nem vagyok itt. Köteles lennék jelenteni a látottakat és nem szívesen mártalak be titeket a nagyoknál. -szólalt meg Dean a fiához hasonló féloldalas mosollyal. Sőt jobban megnézve a szemük is egyezik. 
-Mi járatban? - kérdeztem félretéve az összes érzelmemet és egy almát kivettem a gyümölcsös kosárból, majd Kyletól a legmesszebb ültem le. 
-Egy feladatot hoztam, amit személyesen szerettem volna közölni. Bár a szokásostól eltérően ez nem pár órás lenne. Két embernek be kellene épülnie egy iskolába, ahol meglehetősen érdekes gyilkolások történnek. A gyilkost senki nem találja, de minden bizonnyal oda jár az illető és az igazgató a céget kérte fel ennek az esetnek a megoldásához, de csak két embernek tud helyet biztosítani , a nagyfőnök pedig ezt a csapatot választotta.
-A két ember megvan?- néztem bátortalanul rosszat sejtve a mosolyából.
-Most már igen. Tudod neked és Kyle-nak egész érdekes a kapcsolatotok. Talán ha össze kéne dolgoznotok, könnyebben megkedvelitek a másikat. A csapatban a bizalom fontos, ahogy szoktad mondani és ez talán hozzá járulna ahhoz, hogy megbízzatok egymásban.
-Nem! Kizárt! Nem vállaljuk.- mondtam és kivételesen a srác is egyet értett velem.
-Már döntöttem. Holnap kezdtek.-mosolygott és egy dobozt lökött a lábával felénk.-Kéz és láb törést!- biccentett, majd zsebre dugott kézzel kiment a szobából és a külső pittyegés jelezte, hogy a házat is elhagyta.
-Ez a te hibád! -néztem le, mert ő már a lábam előtti dobozt nyitotta kifele , ami könyvek sokaságát és fegyvereket tartalmazott. A most feketének tűnő szemét rám emelte és sűrű szemöldökét felvonta. 
-Miért lenne az én hibám? Ha nem akadsz ki , semmi gond nem lett volna , mert azon gondolkodott, hogy Ciarát és Austint vesse be.
-Lecicáztál! Hogy lenne az én hibám? 
-Nyugi van! -magasodott fölém és a sűrű kusza hajába túrt idegesen. -Elhiheted nekem sem tetszik a helyzet, hogy veled kell dolgoznom. -mondta dühösen én pedig sértetten éreztem magam a szavai hallatán.
-Tessék?- kérdeztem Ciara pedig szórakozottan ült le a kanapéra ,nézve a jelenetet.
-Össze vissza parancsolsz. Mindennek úgy kell történnie ahogy azt te eltervezted és nem mellékesen..nos hát.. mégsem vagy valami szórakoztató társaság. -mondta ki , mire még jobban megutáltam és ezekkel a mondatokkal törölte a tegnapi tettét, azonban feltört a hülye bizonyítási vágy, hogy igenis szórakoztató társaság vagyok.
-Tudod az én parancsolgatós fejemnek hála vagy még életben és nem a padlón fekszel, mert szétlőhették volna a szerencsétlen fejedet lézeres fegyverrel.
-Ugyanez elmondható fordítva.-vágta rá, majd győztes mosollyal kiment. 
-Eléggé szexi amikor veszekszik veled.- nézett utána Ciara.
-Nem az!-ráztam meg a fejem, majd elmosolyodtam.-Na jó. Talán kicsit mégis egy szexi bunkó.
-És mi imádjuk az ilyeneket.-sóhajtott, mire felnevettem
-Nem , csak te. -ütögettem meg a vállát. 
-Ha már szexi bunkóknál járunk, mi is van pontosan akkor Jackkel? - kapta rám a szemét .
-Pakolás közben elmondom.- feleltem, mire bólintott és ő is kivette a részét a doboz cipelésében, azonban amikor Kyle ötödik széthagyott pólójába botlottam meg, letettem a dobozt és visszamentem a többiért.
-Mi akarsz azokkal? -nézett rám Ciara látva a gonosz mosolyomat és mivel nem válaszoltam követett. Minden féle előjel nélkül berobbantam a fiú szobályába , aki az ágyán hanyatt dőlve kíváncsian figyelt.
-Bocsánatot kérni jöttél? Mert feleslegesen fogod jártatni a szád. -magyarázta mit sem törődve a ruháival, mire kinyitottam az ablakát. Szerencsémre az eső, ami a szinte minden nap esik, pont most kezdett el csöpörögni és így már egy-egy sárfolt is megjelent. A kezemben gombóccá gyűrtem a darabokat és kidobtam az ablakon, majd a szekrényéhez léptem.
-Mit csinálsz?-csattant ki és felállt, hogy megakadályozzon, de én okosan kijátszottam.
-Leckét adok. Figyelmeztettelek , hogy ne hagyd szanaszét a gönceidet. -mondtam és kidobtam a többit is, végül mosolyogva néztem a szikrázó szemébe.Az eddig szorosan összezárt ajkai vigyorrá szélesültek, majd hirtelen sarkon fordulva megindult én pedig futottam utána, de az orrom előtt  bezárta a saját ajtómat kulccsal.
-Nekem nem gond, hogy félmeztelenül sétálgatok. Na és te, hogy vagy ezzel? -kiabált ki.
-Az lesz az utolsó tetted, ha megteszed! -mondtam és mivel nem jött válasz egy kabátot magamra kapva kisétáltam a kertbe, ahol ő állt az ablakomban és az összes ruhám lassan hullott a földre.
-Te szemét!- kiabáltam fel. 
-A fagyi visszanyal?. -mosolygott rám, majd kacsintott és eltűnt az ablakomból én pedig elkezdtem felszedni a ruháimat mielőtt teljesen vizesek lesznek, de hála a sárnak, már teljesen mindegy volt. 

Egy órába telt, de végre sikerült az összes ruhámból kiszednem a sárfoltot, viszont hiába mindaz, mert akármennyire is akarom ,holnapra már nem fognak megszáradni így egy párat leszedtem a ruhaszárítóról, ahol a friss öblítő szagú farmerek és pólók lógtak. A kezemben tartott hajszárítót bedugtam a konektorba és elkezdtem a meleg levegőt fújatni rájuk.  Mellettem hirtelen Jacket vettem észre kezében egy fekete hajszárítóval és visszafolytott mosollyal, rám sem nézve kezdett segíteni. Én lekapcsoltam a kezemben lévő gépet és érdeklődve néztem rá, mire ő is hasonlóképp tett. 
-Mit csinálsz? - törtem meg a csendet
-Segítek. Én hergeltelek fel, és te ezért rajta töltötted ki a bosszúdat. Gondolom jövök ennyivel. Ráadásul ez amolyan békülős ajándék. -mondta a mély hangján , ellenállhatatlan mosollyal.
-Békülős ajándék? Szóval akkor mégse utálsz? -kérdeztem meg gyanakodva.
-Nem.-rázta meg a fejét kisfiúsan. 
-És minek köszönhetem , hogy változtattál a döntéseden? Mert legutóbb még látni se akartál.-utaltam a közelmúltra.
-Volt egy érdekes beszélgetésem Ciarával és mondott pár okos dolgot.
-Mit?-érdeklődtem feleslegesen, mert csak megrázta a fejét és barátságos mosollyal visszaindította a hajszárítót és a gatyám másik szárát kezdte szárítani, majd néha oldalba bökött, mire a levegőt az arcába fújtam. Persze ebből lett egy játékos háború, de legalább visszakaptam a legjobb barátomat.Akármiket is mondott , tudtam , hogy nem gondolta komolyan..

6 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szuperságosságos rész lett. Imádtam az egészet, de rettenetesen. Az egészben a legjobban a Fay-Kyle részt és a Jack-Fay részt favorizáltam.
    Remélem hamar lesz kövi, mert elvégre szünet van (hihihihihi)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :$ Hát próbálkozok gyorsan megírni majd..:D

      Törlés
  2. Nagyon jó lett. Siess a kövivel. Kitti

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen :) Igyekszem sietni :)

    VálaszTörlés
  4. Szia! Most kezdtem el a blogodat és nagyon tetszik! :) Főleg, hogy kémekről szól és van benne akció :D Na, jó ez kicsit viccesen hangzott. Lényeg, hogy imádom és kaptál egy új olvasót! ;) Siess, hozd hamar a kövit!
    Xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Juj nagyon örülök , köszönöm szépen :D Ígérem sietek! :)

      Törlés