7.fejezet

Sziasztok! Sajnálom a három hetes elmaradást, de ez elmúlt hónapban volt két előrehozott  érettségim is , majd az egyetlen szabad hétvégémet Sopronban töltöttem osztálykirándulás alkalmával...a részt ma megírtam viszont tudom, hogy nem lett valami fényes..a következő fejezetben megpróbálok mindent beleadni.. jó olvasást!♥♥

Az órákon álmosan hajtottam a kezemre a fejemet és végig azzal küzdöttem, hogy ébren maradjak, ami nem volt egyszerű feladat. A tegnapi naptól eléggé kimerültem és az sem segített sokat, hogy nem alszok valami túl jól.
Míg az irodalom tanár az egyik költő életéről beszélt addig a fejem egyre jobban közelített a pad felé, mert képtelen voltam tovább tartani. Amint ráhajtottam a fejemet, Kylet kezdtem bámulni.  Lentebb volt csúszva a székében és a kezében lévő ceruzával folyton a száját ütögette. Egy kicsit megmosolyogtatott a látvány, majd mikor rádöbbentem, hogy pont úgy viselkedek, mint egy ostoba tinédzser az ajkaimba haraptam és a kelleténél gyorsabban ültem fel , így többen is felém kapták a fejüket, én pedig próbáltam nem foglalkozni velük, majd másodpercek múlva visszatértek a jegyzeteléshez. Tudtam, hogy van valami Kyle-ban ami kiborít, viszont azzal is tisztában vagyok , hogy vonzódom hozzá. Amit nagyon nem szabadna éreznem, vagy esetleg törődnöm vele. És nem is fogok. A kicsöngő a nap végét jelentette és már megkönnyebbültem léptem volna ki a terem ajtaján, amikor Troy visszahúzott.
-Akkor áll még a mai randi? -kérdezett rá, mire eszembe jutott a múltkor megbeszélt kávézás.
-Persze.-vágtam rá és még egy mosolyt is sikerült kigyűrnöm magamból.
-Esetleg eléd mennyek? - érdeklődött kedvesen.
-Nem kell. Akkor ötkor  a kávézóban.-mosolyogtam rá és búcsúzásképp hagytam, hogy megöleljen. Neki még foci edzése volt, ahol történetesen Kyle is csapat tag, így a suli előtt Jack várt rám.
-Szia szépfiú.-köszöntöttem hatalmas mosollyal, amikor bepattantam az anyós ülésre. Ő vigyorogva fordult felém és  lentebb tolta  az orrán a napszemüvegét , úgy nézett végig rajtam.
-Mennyi  vagy egy körre, cica? - kérdezte meg végül, mire a bicepszébe ütöttem.
-Nyugi! Nyugi! - kérlelt, majd dörzsölgetni kezdte a fájó területet és elindította végül a kocsit.
-Milyen volt a suli? -kérdezte és a lehúzott ablakon keresztül intett pár embernek.
-Borzalmasabb, mint emlékszem. A múlthét csak-csak elment, de a mai katasztrófa volt. Kicsit talán hozzászoktam a kém tanárainkhoz és a saját időbeosztásunkhoz.-magyaráztam és a végénél hatalmasat sóhajtottam. -De talán haladok az üggyel, mert ma randizok az egyik lehetséges gyilkosunkkal.
-Nem túl merész ötlet?- vonta össze a szemöldökét.
-Nem hiszem.Voltam már veszélyesebb találkozókon is , amíg te el voltál.-mondtam, mire grimaszos mosolyba torzult az arca.
-Ez esetben érezd jól magad. Bár kíváncsi vagyok mit tervezel. Tejeskávé és süti mellett kikérdezed, mégis hány embert ölt meg? Vagy miért csinálja?
-Tévedsz, karamellás kávét fogok kérni.- fordítottam felé a fejem, mire megforgatta a szemét és talán spanyolul mormogott valamit az orra alatt, de olyan halkan, hogy nem értettem tisztán a szavakat, viszont nem is foglalkoztam velük igazán. Az út hátra lévő részében átlagos témákról beszéltünk , majd felkísért a szobámba és segített ruhát választani. Jobban mondva ledőlt az ágyamra és mindenre rávágta, hogy jó lesz, mire a székre fektettem a kiválasztott darabokat , végül pedig én is mellé dőltem.
-Mehetek veled?-törte meg a csendet.
-Túlságosan féltesz.-sóhajtottam és kinyitottam a szememet, hogy ránézhessek.
-De csak, mert nem akarlak elveszíteni. Ha tényleg ő a gyilkos, akkor esélye van megölni téged.
-Tudom. Viszont akkor nekem is esélyem van elkapni őt. -válaszoltam az utolsó mondatára, mert az elsőre nem tudtam volna mit mondani. Én se akartam őt elveszíteni, de őt ez eddig mégse érdekelte, hiába mondtam korábban.
-Makacs vagy!-rázta a fejét.
-Ez nem  makacsság,  gondolj bele Jack! Mi ezek vagyunk! Nem futhatunk vissza egy esettől, csak mert túl veszélyes!
-Nem bántad meg , hogy velem jöttél?-kérdezett rá kis idő múlva.
-Nem is lett volna hova mennem. Te pedig egy második esélyt adtál, hogy éljek.
-Néha elgondolkozok, hogy ez valóban élet-e lenne....
-Embereknek segítünk és ez jó.
-Hihetetlen vagy.-mosolygott rám .
-Ezeket még te mondtad egyszer..nem én vagyok a hihetetlen..-mosolyogtam vissza, majd a fürdőmben elkezdtem felvenni a kikészített ruhadarabokat. A vörös hajam most túl laposnak tűnt, így kénytelen voltam feldobni egy haj pánttal. Végül pedig , hogy takarjam az arcomon lévő zöld foltot, még egy réteg alapozót kentem az arcomra, és egy kis púdert is tettem, ma már sokadjára. A szememet tussal cicásra csináltam és az egyik oldalra tűrtem a dús haj zuhatagomat. A felső alá egy tört rögzítettem, majd kimentem és körbefordultam a legjobb barátom előtt, aki felfelé mutatta a hüvelyk ujját, így pedig randi képesnek minősítve engem. Majd ez után a kabátomat rám segítette és egy darabig elkísért, amiért nagyon hálás voltam.
-Sokat késtem?- kérdeztem angyalian mosolyogva Troyra.
-Pont időben.-viszonozta és kinyitotta előttem az ajtót. A sarokban lévő foteleket céloztuk meg és pár pillanatig kezünket dörzsölgetve próbálkoztunk felmelegedni, majd leadtuk a rendelést és csak ez után szóltunk egymáshoz. Ahogy elsőnek sejtettem arról kezdett érdeklődni, hogy merről jöttem a városba és miért. Persze ezekre így könnyedén mondtam valamit, olyan hihetően, hogy én is elhittem. Ez után pedig a hobbijaimról füllentettem. Így az ő szemében csak egy Atlantai lány voltam, elvált szülőkkel és hihetetlenül unalmas szabadidővel.
-Te rég óta focizol?- kérdeztem rá.
-Hamarabb tanultam meg gólt lőni, mint rendesen járni.- mosolyodott el . Nem tűnt olyan fiúnak, mint aki csak úgy gyilkolászik a suliban , de nem mertem ebben bízni, hiszen pontosan tudtam, milyen könnyű hazudni egy cél érdekében.
-Te szeretsz itt élni? Mármint azt mondják te is egy éve költöztél ide.
-Nem rossz város, csak meg kell ismerni.
-Én kicsit tartok tőle. -mondtam halkabban.-Tudod ..a a suliban az a pletyka járja, hogy van összefüggés a halál esetek között.
-Szerintem is van. -bólogatott. -De szerintem neked nincs okod félni. Hiszem te sose vagy egyedül. Ha jól vettem észre a gyilkos mindig a magányos embereket szemeli ki magának.
-Neked van ötleted, hogy ki lehet?- kérdeztem kíváncsian és a teste reakcióját figyeltem. Meg kellett volna feszülnie vagy fel kellett volna egy kicsit húznia magát, de ő csak válrángatással azt felelte, hogy nincs és beleivott a gőzölgő kávéjába.
-Viszont azt beszélik,hogy az évfolyamunkról valaki. Próbálkozok kitalálni, hogy ki lehet, már egy ideje keresek utána, de nem jutottam semmire.Viszont talán ketten többre mennénk.-mosolygott felém én pedig fél mosollyal bólintottam.
-Benne vagyok.-feleltem és hagyta, hogy a téma újra érdektelen dolgok felé terelődjön, majd elbúcsúzva tőle egyedül hazasétáltam , ügyelve rá, hogy senki ne kövessen. Beszámoltam a randiról a többieknek , majd egy forró zuhany után az ágyamba dőlve hagytam, hogy magába szippantson a mindennapos szörnyű rém álmom, amiből Kyle dörömbölése keltett fel. Az ajtót csapkodta én pedig a szememet törölve pattantam ki az ágyból.Egy pillanatig pár mély lélegzetet vettem, majd felhúztam a ruháimat. A hajamat egyszerűen összefogtam és halvány sminket kentem magamra. A konyhában bedobtam a táskámba az uzsonnámat és a kezembe fogtam az üdítőmet, majd a folyosón vártam Kylera. Talán látta, hogy nincs kedvem beszélni, mert valamit be szeretett volna szólni, de a tekintetemet látva inkább visszacsukta a száját és elindultunk a suliba.
-Mi a baj? - törte meg a csendet az út felénél.
-Semmi.-ráztam meg a fejemet, ő pedig úgy tett mint aki elhiszi .
-Ha mégis el akarod mondani szívesen meghallgatlak.-mondta mielőtt leállította volna a motort.
-Köszönöm.-bólintottam, majd lassú léptekkel együtt besétáltunk az iskolába, hogy még egy napot túléljünk.Az osztály teremben őrült hangulat terjengett. Volt aki kiabált  a másikkal , míg a sarokban a zenét bömböltették mások pedig leckét illetve szendvicset cseréltek, míg be nem lépett az osztály főnökünk. Az arca szomorú és egyben ijedt is volt. Nem hozott semmit magával, csak egy kis figyelmet kért magának.
- Az igazgató mai nap folyamán hazaküld mindenkit, mert a rendőrök átkutatják az épületet. A tegnapi nap folyamán találtak valakit a Rose street-en-mondta ki a kávézó utcáját, mire megakadt a lélegzetem és Troyra néztem- és gy fiú ismét eltűnt. Holnapi nap  folyamán találkozunk. Vigyázzatok magatokra!- kérlelt minket. A folyosón egymást lökdösve haladtak az emberek én pedig undorodtam az egész helytől. Ilyennek nem szabadna megtörténnie az iskolában! Ez az egész egy beteg ember agyából pattanhatott ki , én pedig  véget szerettem volna vetni ennek mielőtt még több embernek bántódása esik.
A táskámat a szekrénybe zárva elkezdtem átfésülni a legfelső emeletet, de semmit nem találtam. Gyorsabban haladtam a laborokon és a termeken végig, mert a rendőrök akármikor megérkezhettek és lefoglalnák a bizonyítékokat mielőtt megvizsgálnám őket. A második folyosón is feltörtem a szertárt és végignéztem a dobozokat, ahol csak tisztító szerek voltak, majd az ajtóval szembeni , falra felfüggesztett polcról lesöpörtem az egyik terítő pakkot a kezem pedig megállt a levegőben. A légzésem szaporábbá vállt  és egy gyors mozdulattal az összes dolgot a földre söpörtem, hogy tisztán láthassam az egészet, ugyanis a ruhák mögé fényképek voltak felfüggesztve. Felismertem rajta  a múltkori lányt, akinek a képén most piros x díszelgett. Ott volt még a régebbi diákok, akiket az aktában láttam, amikor megkaptuk az ügyet. De ezeken kívül volt még pár diák képe ott.
Hihetetlen , hogy ez eddig senkinek nem tűnt fel!-gondoltam és remegő kezemet az oldalamhoz szorítottam, majd közében kiszúrtam egy vörös hajú lányt. A kép engem ábrázolt, és az első napon készítették.
A félelem hirtelen átjárta az egész testem és megbántam, hogy nem hívtam magammal Kyle-t. Rossz döntés volt, mindenféle szó nélkül lelépnem . Reszketve próbáltam meg kihátrálni a  helységből közben a képeket analizálva, amikor valami keménynek ütköztem.