10.fejezet

Sziasztok! Nagyon szeretném megköszönni az előző részhez kapott kommenteket és sikeresen megírtam a részt is. Nagyon nem úgy sikerült , ahogy szerettem volna , mert hiányzik belőle valami, csak nem tudom, hogy mi..de remélem, hogy ti majd megírjátok és a legközelebbit jobban meg tudom írni! :) Jó olvasást! ♥♥

A karomban egyre intenzívebben keringett az éles fájdalom , de  még mindig nem kaptam ellátást. Épp azon gondolkoztam, hogy bekötözöm saját magamnak és odamegyek én is besegíteni a nyomozásba,amikor a mellettem lévő kocsi hátuljába befektették az ájult embert és a biztonság kedvéért beadtak neki egy altatót . Tudtam, hogy őt majd a központban fogják átnézni alaposan , mindenféle géppel, pont ezért halkan odalopóztam hozzá és a zsebeit kezdtem átkutatni. A személyiében megtaláltam az adatait, amit gyors felírtam magamnak, hogy otthon utána nézzek, majd visszahelyezve azt, tovább nézelődtem. A mobiljában semmi érdekes nem volt , viszont a másik zsebében egy papír lapra  volt felfirkálva egy cím és időpont. Mivel hallottam, hogy közeledik valaki, így a zsebembe gyűrtem  és visszafele tartottam, amikor belebotlottam Deanbe.
-Mit csinálsz te erre? Ott kellene ülnöd.-bökött a fejével az előző helyemre.
-Egészen eddig ott is voltam, csakhogy egy orvos se hajlandó oda jönni, szóval gondoltam megkeresem őket. -hazudtam ki magam. Utálok Deannek hazudni, sőt nem is szoktam, de érdekelt a férfi kiléte és mi nem kapjuk meg az ilyen információkat. Nekünk csak azt kell tudnunk, hogy mikor kivel és mit kell csinálnunk. A többi már nem ránk tartozik.
-Ülj csak vissza hozok valakit.-Simította meg a hátam, majd az egyik csoport felé indult.
-Hogy vagy?- ült le mellém Jack és aggódva figyelte az arcom. Mivel sejtette rá a választ , ezért nem mondtam ki, inkább arról érdeklődtem mit tudtunk meg.
-Troy eltűnt. Mármint  a kamerák alapján  úgy tűnt mintha meglőtték volna és bevonszolták a lelátó alá. Egy felderítő csapat most lement oda körül nézni, de eddig semmi.- mondta el a tényeket, majd dörzsölni kezdte a kezét. Eléggé csípős hideg volt, de hát ezt már megszoktunk. Nálunk sosincs meleg, de annyira hideg se, hogy essen a hó . Még ilyenkor, télen se.
-De van esély rá, hogy túlélte..ugye?- kérdeztem reménykedve. Lelkiismeret furdalásom volt, mert tudtam, hogy az én hibám. Számított rám, hogy segíteni tudok, de én cserben hagytam. -Segítenem kell neki. Meg kell találnom. -suttogtam miközben a kétségbe esett hangja csengett a fülemben. Nem hallhatott meg , csak mert én nem voltam elég jó..
-Megfogjuk találni.-szorította meg az ujjaimat, majd egy puszit nyomott a homlokomra és hagyta, hogy az orvosok végre ellássanak.
Fájdalom csillapítót is kaptam , ahogy Austin is. Bár Ciara  volt a célpont, de ő hősiesen elé ugrott, így a kés az ő karját horzsolta fel, de azt mondták neki, hogy megfog maradni, nem valami vészes..ahogy az ennyim se.
A gyógyszer mellék hatásától egyre nehezebbek lettek a szemhéjaim és már alig emlékeztem,  hogy jutottam fel az emeletre, csak azt tudtam, hogy bedőltem az ágyba és valaki, nem sokra rá betakart ,majd kisöpörte a hajamat az arcomból. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy megnézzem ki az, és erőm se volt kinyitni megint a szememet, de sejtettem, hogy Jack lehet, így hagytam neki és engedtem a rám telepedő sötétségnek.

Fáradtan törölgettem a szememet , mert lentről hangos nevetések törtek fel, amitől nem tudtam tovább aludni. Bár az órát elnézve, ez nem is igazán nagy baj, hiszen 10 óra is elmúlt.
A ruhásszekrényemből kihalásztam egy kényelmes farmert és fekete felsőt, majd megfésülködtem és átkötöttem az átázott kötést. A tükörbe csak egy pillantást vetettem. Ugyanolyan sápadt voltam, mint minden nap, azonban  vissza fordultam és jobban megnéztem az arcomat. Párszor átgondoltam, majd kivettem a csap alatti kicsike fa dobozt, amiben a régi smink készletemet tartottam. Évekkel ez előtt nagyon hiú voltam a külsőmre ,így rengeteg ecsetem, száj fényem és egyéb sminkes kellékem volt. Azonban ahogy bekerültem ebbe a körforgásba feleslegessé váltak.
-Csak javítani tud..-suttogtam magamnak és alaposan átgondolva elkezdtem újra kifesteni magamat. Tudtam, hogy semmi szűkségem rá, sőt az egész felesleges, de mégis megtettem. A fekete szempilla spiráltól és tustól sokkal szebbek lettek a szemeim, ahogy tegnap is és a halvány pirosító pedig valami színt adott az arcomnak. Le szerettem volna inkább mosni, de megkordult a gyomrom, így átgondolva a kettő fontosságán,  inkább lementem valami reggelit csinálni. Mivel Kyle felborította a régi rendszert, mostanra már mindenki magának készített valamit.   Én gofri mellett döntöttem pár banán és eper darabokkal,majd miután sikerült megcsinálnom beültem a nappaliba közéjük. Kyle sehol nem volt, de nem  is foglalkoztam vele, sőt még örültem is, hogy a tegnap este után nem kell látnom.
-Tessék .-adta Ciara Austin kezébe az asztalon heverő narancs levet, mielőtt a a fiú elérhette volna.
-Már mondtam, hogy megtudom csinálni,Ciara.- mondta Austin lágy hanggal, és várakozón nézett a szőke hajú lányra. -Nem kell kiszolgálnod. -rázta végül a fejét,majd beleivott az italába.
-Csak segíteni próbálok.-sóhajtotta , miközben sütött róla , hogy kényelmet lenül érzi magát, amiatt ami történt. Mármint nem az előbbi  , hanem az esti miatt.
-Gyere ide.- nevette el magát Austin és hagyta, hogy óvatosan neki dőljön a lány, majd becsukta a szemét.
-Szerintem zavarunk. -artikuláltam a szemben ülő Jacknek. Ő egyetértve velem bólintott, majd a az ajtóra mutatott, így a leghalkabban megpróbáltunk kimenni .
-Nyugodtan maradhatok. -kiabált felénk  Austin visszafojtott mosollyal amikor már az ajtó előtt jártunk. -Legalábbis ha nem unjátok a társaságunkat. -nézett ránk  felhúzott szemöldökkel, de az arcára ragadt mosolytól kilátszott az oldalsó hegyesebb foga is. Olyan vele, mint egy vámpír, de nagyon édesen áll neki.
-Mi csak..gondoltuk..szeretnétek kettesben maradni. -válaszoltam kicsit makogva .
-Ha kettesben szerettünk volna maradni, nem ide jöttünk volna. -vonta meg a vállát.
-De persze az ilyen meg sem fordul a fejében.-vágta rá Ciara is, mire Jackkel jelentősen összenéztünk és visszaültünk , bár ezúttal velük szemben, a másik kanapéra. A reggeli további része folyamatos beszélgetéssel zajlott le, majd elmosogattam az edényt és egy melegítő ruhát húztam fel.
 Attól függetlenül, hogy a karomat nehezemre esik mozgatni még a testemet muszáj fitten tartanom, így lementem az edző terembe és a láb gépeket használtam, majd hasra is dolgoztam párat. Pár perces pihenőt tartottam, ami alatt a magnóból szóló dalra figyeltem. A nő a szerelemről énekelt, pontosabban arról ,hogy mennyire tud fájni a viszonzatlan szerelem.
-Miért kell minden számnak a szerelemről szólnia?-sóhajtottam és a következőnél megpróbáltam az épp kezemmel megcsinálni a fekvőtámaszt, miközben a másikat hátra szorítottam, de a hetedik után már nem bírtam magamat felnyomni.
-Baszki.- sziszegtem, amikor észrevettem, hogy az új kötés vérben ázik. Talán ezt nem kellett volna..Egy törölközőt nyomtam rá, hogy ne vérezzem össze a szőnyeget , majd fent megpróbáltam lecserélni, de a varrás felszakadt, így még jobban ömlött belőle a piros lé.
-Jack!-kiabáltam ki, majd még egyszer, de ekkor már az egész ház az én hangomtól zengett.
-Mi a fenét csináltál? - rontott be az ajtómon, amikor meglátott a fürdőszobában kuporogni. A feje mögül Austin és Ciara leselkedett.
-Azt hiszem hatalmas hülyeséget.-nyögtem halkan, majd elengedtem a törölközött, hogy láthassa miről is van szó. Szerencsémre az ellátás alapjait mi is tudjuk , így Ciara segítségével elég hamar össze tudott foltozni újra, amit szó nélkül tűrtem.
-Most elárulnád, mi a fenét képzeltél? - nézett kérdőn rám, olyan hangnemben, amit másnak nem engednék meg. Ciara pont ekkor hagyta el a szobát , így a nemrég becsukott ajtót néztem. Nem szerettem volna a szemébe nézni, de végül  mégis megtettem.
-Azt, hogy egy kis seb nem tántorít vissza . Csupán annyit képzeltem, hogy a karom használata nélkül is megtudom csinálni a napi feladatomat. -mondtam ijesztő magabiztossággal a hangomban . A közöttünk lebegő feszültség messziről érezhető volt. Ő túlzásba viszi a féltésemet, én pedig utálom hogyha veszekszik velem.
 -Pihenned kellene , az isten szerelmére  Fay!- kiabált rám.
-Mégis miért? Mert van egy varrat rajtam?! Jack , ez a munkánk, nem szabad pihennem! Készenlétben kell lennem, akármi van! Te is tudod!- ordítottam hasonlóan .
-Akkor is túlzásba viszed. -sóhajtotta pár másodperc múlva.
-Talán igazad van.-bólintottam.-De te is tudod, hogy nekem is.-néztem rá. Nem szólt semmit, csak egy apró biccentéssel jelzett. Lentről az ajtó csapódása szűrődött fel, majd rögtön rá hatalmas óbégatás és gügyögés, de egyikünk sem  ment le. Én elkezdtem feltakarítani , Jack pedig segített nekem.
-Sajnálom, hogy kiabáltam. -szólalt meg bánatos tekintettel.
-Sajnálom, hogy hülyeséget csináltam.-kértem én is bocsánatot és ezzel le is rendeztünk mindent. Nem tehettünk róla, mind a ketten csak a munkánkat végeztünk. Ő a féltő bátty feladatát, én pedig egy kém csoport vezetőjét, az ilyenek pedig vele járnak, ezt pedig már kezdjük megszokni.
-Megnézzük, mitől mentek el otthonról?- kérdezett rá, majd leindultunk a lépcsőn. A folyosón a parketta folyamatos kopogása hallatszott , majd a sarkon befordulva megláttam a hang forrását is. Egy barna koszos kiskutya szaladgált a szobában egy labda után.
-Ezt ugye nem gondoltátok komolyan?- néztem végig a félkörön kíváncsian.
-Ez érdekes lesz.-mosolyodott el Jack és az ajtófélfának dőlt. mögöttem.
-Én hoztam.-állt fel velem szemben Kyle a földről. -Találtam.-javította ki magát és a kutyusra nézett, aki

megszeppenve leült a játéka mellé, mintha tudná, hogy nincs minden rendben.
-Kyle.-kezdtem lágy hanggal. -Egy kutya nem jó ötlet. Nem lenne rá elég idő. Egy kiskutyával foglalkozni kell, sétáltatni, játszani..rengeteg felelősség.- mondtam és teljesen úgy éreztem magamat, mint egy gyerekét kioktató szülő . Reménykedve nézett rám, én pedig ebben a pillanatban utáltam, hogy az ilyenek is az én feladatom közé tartozik.
-Ne csináld már! Nincsen gazdája. És éhezik.
-Ez igaz. Pár  másodperc alatt befalta a hűtőben lévő hús maradékot. -szólt közbe Ciara is, mire kikerekedett szemekkel néztem. Az lett volna a mai ebéd..mély levegőt vettem,majd ismét Kyra néztem.
-Nem lehet. -ráztam meg a fejemet .
-Megfog halni. A hideg megöli, vagy  éhen hal. -folytatta .A szemei hatalmasak voltak és csillogtak. Láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeretné, és én is szerettem volna megengedni neki, de egy kutyának tényleg sok törődés kell.
-Vannak menhelyek...-kezdtem bele az ebet nézve, de Kyle felháborodottan félbeszakított.
-Még kölyök!-mutatott rá. -Te tényleg bezárnád egy hűvös ketrecbe? Ki tudja, hogy bánnának vele...
Feladva, halványan megráztam a fejem és óvatos mosolyra húztam a számat.
-De ígérd, meg , hogy lefürdeted. -sóhajtottam ő pedig hirtelen örömében felkapott és magához szorított miközben köszöngette. Meglepetésemben még levegőt is elfelejtettem venni, de a következő pillanatban már a kutya feküdt a kezében, aki örömében vadul csóválta a farkát.
-Gyere nagyfiú, megyünk pancsizni. -magyarázta neki halkan. Miután eltűnt a kanyarban levettem róla a szemem és Jackre néztem. Ő kérdőn nézett engem , ezért inkább Ciarára pillantottam. A keze maga előtt volt összefonva és mindent tudó , de boldog vigyorral vizsgált.
-Mi van veletek?- nézte körbe mosolyogva, majd rájuk hagyva felmentem. A közös fürdőnek az ajtaja nyitva volt, így kíváncsian belestem rajta. Kyle a kád mellett térdelt, és nyakig vizes volt. A kád tiszta hab volt, ahogy a padló is.
-Maradjál nyugton!- szólt rá a kutyára, mivel ő elúszott a kádban előle.
-Szerintem egyszerűbb lenne, ha zuhanyoztatnád..nem kényelmes a blökinek.- szóltam bele . Ő egy pillanatra rám nézett, majd kihúzta a dugót, hogy a vízszint lentebb menjen.
-Mivel fürdeted?- néztem körbe, mire elővett egy fehér flakon, rajta pedig egy kutyás matricával.
-Hazafelé beugortam a boltba pár apróságért. A többit, majd holnap veszem meg. Bár hozzá nem elég egy flakon..talán mosópor is kéne.-gondolkodott el, majd a kutya amikor négykézláb tudott állni, ismét megrázta magát, így vízzel beborítva Kylet.
-Milyen nevet adtál neki? -kérdeztem rá, az ő keze pedig  megállt a kutya dörzsölés közben .
-Még nem tudom. Nem segítesz fürdetni? - pillantott rám.
-Te felelősséged! - emeltem védekezőn a kezem . Ő nemlegesen, de széles mosollyal megrázta a fejét én ,pedig a szobámba hátráltam. Beszedtem egy fájdalom csillapítót, majd végigfeküdtem az ágyon, de amint lehunytam a szemem vagy a tegnapi majdnem csók jelent meg, vagy a családom rémült és meggyötört arca, így végül bekopogtam Austinhoz .
-Tudsz segíteni?-léptem be a szobájába.
-Persze.-fordult felém  a székén, majd közelebb hívott. - Miben szolgálhatok segítségedre?
-Egy férfi után kellene nézni.- mutattam meg a papír lapra leírt nevet. Ő mindenfajta kérdés nélkül belépett egy programba, majd beírta a nevet.
-Bob Dewen . Három priusza van; gyorshajtás, utcai verekedés és bank rablás. Az utóbbi miatt börtönbe került, de valaki váratlanul lerakta érte az óvadékot. Ennek már két éve, az óta semmi hír nincs róla. Se család, se gyerek. Még csak lak címe sincs.. -olvasta fel ,majd rám nézett. -Ez minden..
-Köszönöm szépen.- bólintottam hálásan mosolyogva.
-Bármikor.-biccentett.
-Austin.. mi van Ciarával?- kérdeztem meg visszafordulva . Eszembe jutott a reggeli eset, plusz az elmúlt napokban rengeteg időt töltöttek egymást ölelgetve.
-Mi van Kyle-al?- kérdezett rá, csakúgy mint én.
-Nem tudom miről beszélsz. - vontam össze a szemöldököm. -Semmi nincs köztünk.
-Hát tegnap este azért láttam pár dolgot. -mosolygott szerényen, kicsit félénken, mint aki olyasmiről tud, amiről nem szabadna. Tudván, hogy ő is látott minket, kicsit gyorsabban kezdett verni a szívem.
-Semmi nem történt. Csak a karomról próbálta elvonni a figyelmemet.- magyaráztam meg.
-Ohh.-nyögte ki, mint aki elhiszi, de látszott rajta, hogy ő kicsit többről tud, de azt nem szeretné elmondani.
-Meg amúgy is.. ő csak egy munka társ. -bólintottam és a hangomba a lehető legtöbb maga biztosságot erőltettem. Bár talán ezt az egészet jobban szeretném magamnak bemesélni, mint neki.
-Hát persze, azért vagy képtelen nemet mondani neki.  -mosolygott.
-Ne szemtelenkedj!-szóltam rá szememet forgatva, majd a kilincs után nyúltam.
-Fay!- szólt még utánam.-Lehet egy kaméleonom? - kérdezte meg  elég nagy  komolysággal.
-Állatkertet nem akartok nyitni? - kérdeztem rá. Éreztem, hogy kezd kicsúszni a kezem alól a helyzet, és én mit sem tudok csinálni..
-Ez igent jelent?- kiabált ki kíváncsian.
-De ha kimászik a terráriumból én esküszöm , hogy a kaméleon mellé zárlak. -bólintottam ő pedig boldogan becsukta utánam az ajtót.
A szobámban a címet tartalmazó lapot forgattam a kezemben és próbáltam rájönni ki lehet a férfi vagy miért támadt rám. Az egyszer biztos, hogy felbérelték..és azt is megmerem kockáztatni, hogy ők voltak. Azok , akiktől bujkálok,de ha igazam van, akkor nem úgy intézték volna az estét. Akkor nem hagytak volna nyomot...
A délutánt valahogy végigszenvedtem , illetőleg a vége fele élveztem is, mert Jackkel voltam. Minden úgy történt, ahogy szokott, hajnali kettőkor azonban megszólalt az ébresztőm. Mielőtt felkeltettem volna az egész házat kinyomtam , és a székemre készített ruhát magamra húztam. A fürdőben fogat mostan és a hajamat felkötöttem, hogy ne legyen útban. Teljesen hangtalanul megindultam, így összerezzentem a nyugalmat megtörő , mély hangra a hátam mögül.
-Hova ilyen későn? -kérdezte Kyle. A felső teste szabadon volt , egyedül a csípőjén lógott a melegítő nadrágja. Kényszerítettem magam  , hogy a szemébe nézzek , ami nagy nehezen, de sikerült.
-Nem tudta aludni, szóval kimegyek a környékre.
-Megyek veled.-bólintott én pedig túl hamar vágtam rá egy nemet.
-Mármint egyedül szeretnék lenni. -egészítettem ki, hogy ne legyen feltűnő.- Neked nem kellene aludnod?
-A kutya elfoglalta az ágyamat és kitúrt onnan..-nyögte ki miközben zavartan vakarta a tarkóját. -Szóval nekem se megy nagyon az alvás.. egy kis séta nem fog ártani.
-Egyedül szeretnék lenni. -ismételtem meg és mivel folyamatosan teltek a percek, tudtam, hogy sietnem kellene.
-Majd megyek mögötted, szinte észre se fogsz venni.
-Ne!- kérleltem ő pedig nagy nehezen bólintott. Talán gyanakszik, de majd holnap kimagyarázom magam.
Sietve indultam el a sötét utcán a város felé. Még csak az út negyedén tartottam, mikor feltűnt, hogy nem vagyok egyedül.
-Mondtam, hogy ne gyere utánam!- ripakodtam rá.
-És ezt hitted, hogy szót fogadok? Látszik rajtad, hogy valamiben sántikálsz...csak tudni szerettem volna, hogy miben. -mondta és a kezét ezúttal a farmerébe csúsztatta.
-Csak menj haza! Holnap elmagyarázom. -kértem, ő pedig erőltetetten elnevette magát.
-Arra várhatsz, hogy hazamegyek. -makacskodott . A helyzetet kezdtem mérlegelni, végül úgy döntöttem, hogy csak ma leshetem ki, hogy mi történik azon a helyen, szóval nem mehetek vissza. Hátra fordulva tovább siettem, ő pedig mellettem haladt.
-Szóval?
-Ez nagyon.. bonyolult.-kezdtem, mert nem szerettem volna elmondani neki, hogy mit is csinálok, hátha vissza fordul. Bár erre esély se volt, de azért mégis..
-Mibe keveredtél?- vont kérdőre ezúttal aggodalommal a hangjába. Pár percig csendben maradtam, csak utána nyitottam ki a számat.
-Ne szólj róla Deannek.
-Ha az apám ellen teszel valamit, már rég belekeverhettél volna engem. -mormogta, de erről a mondatáról inkább nem vettem tudomást.
-Elvettem a tegnap leütött férfitől valamit. Egy cím volt rajta, plusz egy időpont. Most ki szeretném deríteni mi folyik ott. -nyögtem ki.
-Te nem vagy százas. Hallottam a délelőtti kis akciódról, de ez..csak igazoltad vele magadat. -bólintott és megfogta a kezemet, majd az ellenkező irányba kezdett húzni.
- Mi a fenét művelsz? - rántottam ki a karomat.
- Mégis mit gondolsz? Megmentelek, mert konkrétan a halálodat keresed! Folyamatosan! Meguntad az életed , Fay? - tárta szét a karját.
-Ezt nem érted. -ráztam meg a fejem. - Utána néztem a pasinak és valószínűleg ugyanattól a csoporttól jött, akik megtámadtak engem és a családomat. Ha ez így van, azt ki kell derítenem, ez pedig csak így lehetséges.
-Dehogy is! Láttál már horrror filmeket? Mert ha nem szívesen megnézek veled párat! Fay, egy csapdába sétálsz bele!
-Majd oda figyelek, már alaposan kiterveltem. Biztonságos lesz.. -mondtam, de ő csak maradt azon a hozzáálláson, hogy haza kéne mennünk. -Az isten szerelmére, kém vagyok, nincs szűkségem egy kezdőre. -ráztam a fejem.
-Nagyon is nagy szűkséged van rám!-mutatott magára és mivel én megindultam , ezért ő is jött mellettem.
-Most meg mit csinálsz?- néztem rá. Ő haragosan pillantott rám, amitől összeszorult a gyomrom.
-Szerinted mit? Megmentem a formás kis feneked!- vágta rá.
-Akadj le a seggemről. -mondtam ki az egyetlen értelmes mondatot ami az eszembe jutott és az órámra néztem..még oda érhetünk.
-Amúgy Cooper lett. Mármint a kutya neve Cooper.-törte meg a ránk telepedő csendet.
-Aranyos..és illik hozzá.-mosolyogtam el halványan.
-Tudod..mindig szerettem volna egy kiskutyát, de az anyum allergiás volt rá, így nem lehetett. Tényleg köszönöm.
-Igazán nincs mit.- néztem rá .
-Neked volt valami házi állatod?
-Nem, soha nem engedték a szüleim. - feleltem és a környezetemet kémleltem. Elég közel jártunk már és a környék egyre rosszabb lett. A hűvös szél folyamatosan fújt, így különféle hangok keletkeztek. Az eldobott újság a levegőben táncolt , a grafitozott falakról pedig hullott lefele a vakolat. A felettünk lévő lámpa pont abban a pillanatban durrant el, ezzel sötétségbe borítva az utca egy részét. A hirtelen hangra kicsit megugrottam és alaposabban körülnéztem a hátunk mögötti részen.
-A rossz fiúk miért nem tudnak valami szép helyen találkozni? - sóhajtottam.
-Mint például egy cukorka gyárban?!..Nem is tudom.- mondta pár másodperc múlva. -Nyugi, megvédelek majd.
A karja felém közeledett, de én arrébb oldalaztam tőle.
-Megtudom magamat védeni. - ráztam le.
-Haragszol valamiért?- kérdezett rá és félig felém fordult. Egy pillanatra rá néztem, majd inkább nem válaszoltam. Felesleges lett volna,mert nem tudtam megmagyarázni.Hiszen én nem rá neheztelek, hanem sokkal inkább magamra..
-A tegnap estéről van szó?-faggatózott tovább.
-Hagyjuk már  a tegnap estét.-mordultam rá, de ettől az arcára csak az ön elégültség költözött ki.
-Szóval kibújt a szög a zsákból.. Fay, én nem gondoltam volna, hogy komolyan szeretnél megcsókolni, de ha tényleg ennyi a gond..- mondta mosolyogva, majd szorosan becsukta  a szemét és idétlenül csücsöríteni kezdett.
-Befejeznéd?Nevetséges vagy.- szóltam hátra , mert a csukott szeme miatt kissé lemaradt.
-Nem gond az , ha megszeretnél csókolni. -futott mellém.
-Nem szeretnélek! Se ma, tegnap se akartalak és a jövőben se..rendben?-füllentettem és reménykedtem, hogy ezzel befejeztük a témát.
-Pedig én máshogy láttam.
-Rossz a szemed. Le voltam döbbenve, hogy mi a fenét keresel olyan közel hozzám.- mondtam, és a terepet vizsgáltam.. ha jól tudom megérkeztünk, bár a környezet nem túl sokat változott az eddigiekhez képest. Talán annyit,hogy ez még lepukkantabb.
-Itt vagyunk?- suttogta érdeklődve és szerencsére visszatért belé az a komolyság. A kérdésére csak bólintottam. A szemmel keresgélni kezdtem, majd amikor kiszúrtam a ház tetőre vezető tűz létrát intettem neki, hogy kövessen. Lépcső szerűen volt kialakítva, így könnyedén felmásztunk rajta, majd a ház szélére sétáltam és lefelé néztem. Ide konkrétan semmi fény nem jutott el, ezért csak árnyakat lehetett látni. hasra feküdtünk, hogy ne legyünk feltűnőek  , majd vártunk, hogy egész legyen.
Hamarosan egy kocsi parkolt le , így kikukucskáltam, hogy jobban megfigyeljem kik azok. Két férfit és egy alacsony nőt vettem ki, de az öltözéküket, vagy az arcukat fény hiányában képtelen voltam megállapítani.
-Merre van? Azt mondtad itt lesz! Hogy tudja a címet!- vonta kérdőre a nőt a mély hangú pasas.
-Biztosítalak, hogy megadtuk neki a címet. -mondta nyugodt hangon a nő, illetőleg a hangja alapján velünk egy idős lány lehetett.
-Neked nem ismerős a lány?- suttogtam a kérdést Kylenak és reménykedtem benne, hogy ő rájön ki lehet az. Talán  a szurkoló csapat vezérének van ilyen hangja, de csalódottságomra ő nemlegesen rázta a fejét.
- És akkor most mi lesz? -kérdezte meg a férfi kicsit halkabban. A másik ipse nem mozdult a lány mellől, ő úgy viselkedett, mint valami testőr.
-Várunk. Nem szokott késni, ha 10 perc múlva nem ér ide, akkor visszamegyünk. -felelte és türelmesen, egyenes háttal állt a nála kétszer magasabb férfi előtt. Innentől nem szólaltak meg, csak körbenéztek a sikátorban, majd elhajtottak az autóval. A rend számát sikerült lenéznem és rögtön begépeltem a mobilomba mielőtt elfelejteném.
-Jutottál valamire?- ült fel Kyle. Nagyon jól tudta a válaszomat, ezért csak piszkálódni szeretett volna,minden esettre csalódottan megráztam a fejem.
-Szerinted nem tudják, hogy Bob nálunk van? Rá vártak? - A kérdésemre hosszasan nézett. Kezdtem azt hinni, hogy nem is fog válaszolni amikor megszólalt.
-Nem. Rád vártak.-mondta ki.
-Én is így gondoltam.-bólintottam és mélyet szippantva a füstös, csípős levegőből elindultam lefelé a létrán.